Életmód Csíkmindszenten

Nagy László Csaba

 

 

Csíkmindszent falu Csíkszeredától délkeleti irányban 8 km távolságra fekszik a 123B megyei út mentén, a Nagyrét-patak (vagy Mindszent-patak) völgyében, egyike a legrégibb csíki falvaknak. Alapítási ideje az 1100-1200-as évekre tehető. A falu története minden valószínűség szerint az Árpád korig vezethető vissza, ugyanis a pápai tizedjegyzék 1332. évi bejegyzésében, mint Omnibus sanctis település már adót fizet. A történelem viharai nem múltak el nyomtalanul, mert mint határvidéket a tatár egészen az utolsó, 1694. évi betörésig folyamatosan zaklatta. Az 1717-1719. évi nagy éhínség és pestisjárvány 200 ember halálát okozta a településen. Mindamellett, hogy a csíki vidék nem kedvezett a nagybirtokok kialakulásának, mégis 1809-ben mindszenti nemesek voltak. Csíkmindszent lakói tevékenyen részt vettek Magyarország történelmének alakulásában is, a két világháborúban a haza oltárán áldozta éltét 80 csíkmindszenti honvéd. Az 1944 őszi felszabadulás meghozta a maga „gyümölcseit", megkezdődött az elvándorlás a megélhetésért. 1962-ben megalakult a kollektív gazdaság, ami aztán végképp eldöntötte a haladás irányát. Központi utasításokra a leglehetetlenebb feladatokat kellett végrehajtani ami oda vezetett, hogy a munkaképes lakosság a közeli Csíkszeredában kereste meg a mindennapit.(Internet)

A Székelyföldön és ezen belül a faluban is természetesen az életmód és a mentalitás kezdetektől fogva a szükségletek kielégítéséhez fűződő tevékenységekhez kőtődnek. Maslow elmélete szerint ezek a szükségletek fontossági sorrendben a következők: 

- fiziológiai, biológiai

- biztonsági

- társas

- elismerés

- önmegvalósítás

Herzberg két tényezős modellje szerint vannak higiéniás tényezők (hogy az ember ne legyen elégedetlen)és motivációs tényezők (hogy az ember elégedettebb legyen).

A higiéniás tényezők: státusz, közösség, felügyelet, munkakörülmények, biztonság, fizetés

Motivációs tényezők: kihívó munka, felelősség, fejlődési lehetőség, teljesítmény elvárás, előmenetel, elismertség (Szervezetszociológia jegyzet)

Az életmód a mindennapi élettevékenység rendszere, amely rendszer annak a részben ösztönös, nagyrészt mégis tudatós cselekvés eredménye, amelyet " az emberek életük fenntartása érdekében szerveznek különböző szintű szükségleteik kielégítése végett"(Egyed 1981: 246)

Az ember élete során ezekhez alkalmazkodik, de a legfontosabb a megélhetésre, gazdálkodásra vonatkozó életmód és az erre irányuló gondolkodásmód.

A 20. század első felének magyar falusi gazdálkodásáról szóló munkákból kiolvasható, hogy a Székelyföldön általános üzemforma volt az "önfenntartó családi kisgazdaság" és ennek a környezeti erőforrásokhoz alkalmazkodó, biztonságra törekvő szükségletközpontú "mindent termelő stratégiája". (Oláh 2004:128) Oláh Sándor szerint a Székelyföld gazdaságaiban: - érintetlen a föld birtoklásának, használatának szokásrendje, az adásvételnek évszázados múltja van. A földbirtoklás "annak a történelmi kapcsolatnak a tartalommal való újratöltését jelentette, amelyet a mai tulajdonosok már rég elporladt elődeikkel fenntartanak." Az ember és föld viszony személyes jellege a székelyföldön fenn van.(Oláh 2004:23) A szocialista korszakban a termelő szövetkezeteket a korábbi gazdasági, társadalmi szervezet szét tőrése révén lehetett létrehozni, amelynek társadalmi következményei voltak: megváltozott a föld társadalmon belüli eloszlása a hatalom a tulajdonjogokkal együtt a döntési hatásköröket ki sajátította megkezdődött a falusi munkaerő városra vándorlása. A hatvanas évek végétől kialakul a kétlaki életmód az iparosítás révén. A mezőgazdaságot az iparosodás forrásának tekintették, a nagyüzemi termelés maradt fenn a mezőgazdaságban, amely nagyon szűk teret engedett a családok autonóm gazdasági törekvéseinek, az önálló kezdeményezéseknek, de megerősödött a falusi társadalomban mentális síkon a második rejtett családi kisgazdaság, mint szimbolikus érték. (Oláh 2004:130-131)

A mentalitások szintjén újításokkal, vállalkozásokkal szembeni ellenérzések tapasztalhatok, a családok személyközi kapcsolataiban gyakoriak a nemzedékek közötti feszültségek, mindez elmondható Csíkmindszent esetében is.

A székelyföldi agrártermelés magánszektorában "gazdálkodás a szokások és a hagyomány által megszentelt rendszer ". (Hobsbawn 1988:156)

"A termelő, aki egyben a fogyasztó munkája eredményére nem a megtett erőfeszítést vagy ráfordított időt számítja, hanem a tevékenység végeztével abban a hitben nyugszik meg, hogy "a munkát megtettük, a többit Istenre bízzuk". (Oláh 2004:134)

Vincze Mária szerint a vidék gazdasági és ökológiai funkcióján kívül van társadalmi-kulturális funkció, amely a hagyományos közösség kulturális értékeinek megőrzését foglalja magába, amelyek a vidéki életformához kapcsolódnak (Vincze 2002:10) 

„A mai gazdálkodási gyakorlatban is megújuló hagyományos beállítódások is azt bizonyítják, hogy mennyire sikertelen volt a szocialista modernizáció a korábbi kulturális minták átalakításában. Ez a gyakorlat nem nélkülözi az ésszerűséget, nem profitra, gazdasági növekedésre koncentráló gondolkodásmód a jellemző, hanem megőrizze, újra megszerezze azokat a javakat, amelyek a társadalmi (falusi) térben, a család pozíciójának szükséges komponensei." (Oláh 2004:134)

„A székelyföldi családi gazdálkodás mindennapi gyakorlatában a cselekvések, beállítódások, viselkedésmódok, tervek és kivitelezések szférájában, a gazdaságok közötti csersorozatokban, tranzakciókban a gazdasági és társadalmi érdek, motivációk keverednek. A rokonság, szomszédság is erőteljesen befolyásolja és ellenőrzi a gazdasági viselkedést.." 

Oláh Sándor mindezekből azt a következtetést vonja le, hogy a gazdasági átalakulás kedvezőtlen körülményeiben, a magántermelő családi gazdaság ma egyensúlykereső, védekező rendszerként működik. (Oláh 2004:135 -136)

Saját megfigyeléseim alapján az Oláh Sándor által elmondottak jellemzőek Csíkmindszent esetében is.

A falu keretbe foglalva és szokásai által irányította a családi gazdaságokat. "Minden családi gazdaság komplex termelő kisüzem volt, amely egyesítette a földművelést, az állattenyésztést és a háziipart, sőt gyakran más mellékfoglalkozásokat is. A kisüzem a család -ingyen- munkaerejét főként az állattartásban, a munkaigényes növények termesztésében s a háziiparban használta fel. A családi háztartás központjából végezték a határ különböző részein fekvő földek művelését. Annak tartozéka volt a ház, a gazdasági épületek: istálló, csűr, szerszámszín és egyebek; hozzátartozott a belső gyümölcsöskert és zöldségeskert. Üzemvitelben nemek és korok szerinti munkamegosztás uralkodott." (Egyed 1981:206)

Az 1989-utáni változás az agrárszektort illetően volt a legnagyobb mértékű. A magántulajdonba visszakerült földeket többnyire kézi erővel azonnal művelésbe vették, több évtizedes eszközöket, technológiát alkalmazva. Ez a gazdálkodási forma jelentős munkaerő létszámot igényelt. Kevés helyen alakultak meg a társas gazdaságok, ahol a földek egy részét közös művelésbe adták. "A családi gazdaságok nagytöbbsége azonban mindmáig a sokparcellás, egyéni/családi munkaerőre alapozó földművelés elkötelezettje." Ez a fajta önfoglalkoztatás jelentős mértékben kezelte azokat a bizonytalanságokat, átmeneti helyzeteket, amelyek a városi munkahelyeken adódtak. A családi birtok lekötötte az időt, energiát, ugyanakkor jövedelmet is hozott, a burgonya értékesítés révén. (Bíró A. Z 2006:41) 

Csíkmindszent esetében is a Bíró A. Zoltán által elmondott gazdasági tevékenységi formákhoz alkalmazkodtak a falubeliek közvetlen a rendszerváltás után, de fokozatos változás figyelhető meg a faluban a faluban a mezőgazdasági tevékenységet illetően.

Földműveléssel és állattartással főként a nyugdíjasok foglalkoznak, a fiatalok többsége szabadidejében kapcsolódik be a gazdálkodásba. (Sepsiszéki 2000: 67-68)

A kilencvenes évek közepétől fokozatosan csökkent a földművelés szerepe. Egyre kevesebb a mezőgazdasági tevékenységre fordított idő, több a parlagon hagyott terület.(Bíró A. Z 2006:42)

A technológiai fejlesztés, befektetés lehetősége bővült, de a fejlesztés üteme jóval a lehetőségek alatt marad, még akkor is ha kicsi a családok művelhető földterülete. E mögött az anyagi gondokon kívül a mentális tényezőknek is szerepe van. A vásárolt gépeket, amelyek a család nagy befektetése, amelyre gyűjtenek és ha lehet vásárláskor teljesen kifizetik, csak maga számára használja a tulajdonos család. Ez a magatartás a bizonytalan árfolyam, monetáris politikának köszönhető. A beruházásnál ciklusokban terveznek, amelynek van eleje és vége és ameddig az egyik nem jár le addig nem kezdenek más beruházásba, ez időben így hosszan elnyúló folyamat, az egymáshoz nem kapcsolódó ciklusok miatt nagyon költséges is.(Bálint-Bíró 2004:110-111) 

Gazdasági tervezéssel kapcsolatban különböző magatartások nyilvánulnak meg:

- nincs annyi földje, eszköze, munkaereje, pénze ahhoz, hogy a jövőképpel komolyabban foglalkozzék

- csak kisebb-nagyobb vásárlásokat, lakás, istállóbővítést terveznek vagy más konkrét tennivalót jelölnek meg fejlesztési célként

- vannak, akik megelégednek a jelenlegi helyzettel „csak még rosszabb ne legyen"

- pontosan definiált jövőkép van azoknál, akik komolyan terveznek, ezek is konkrét tennivalók de nagyobb ráfordítás, hosszabb kivitelezési idő szükséges (Bálint-Bíró 2004:113)

Bíró A. Zoltán szerint tudomásul kell vennünk, hogy az elmúlt időszak a téesz előtti családi háztartási állapot rehabilitációját jelentette, nem piacgazdasági szabályok megtanulását, amelyre ezután kerülhet sor. Továbbá a családi gazdaságokban nincsenek olyan tartalékok (szakmai tudás, mobilitási modellek), amelyek ma hosszabb távú tervezésre implikálnának. Azzal is lehet számolni, hogy a háztartás fejlesztésére vonatkozó lezáró kijelentések sem szigorúak, amely csak a jelen pillanatra vonatkozó de később kitűznek még más hasonló "utolsó" célt. Következésképpen elmondható, hogy a helyi szereplők a helyi fejlesztési programokban "nehéz" partnerek lesznek. (Bálint-Bíró 2004:114)

A székelyföldi falvak termelőtevékenysége az aktuális feltételrendszerben kulturálisan alakított. A gazdasági átalakulás kedvezőtlen körülményeiben, a magántermelő családi gazdaság ma egyensúly kereső, védekező rendszerként működik. A termelésben követett mindenoldalúság az adott szituációban élők szempontjából racionális stratégia, bármilyen helyzetben. A család munkaereje, jövedelmei egy részét éppen a szociális kapcsolatok garantálta védelem biztosításáért, lokális társadalmi kapcsolathálózatának fenntartására fordítja. (Oláh 2004:136)

"E társadalom, mely állandóan létében fenyegetett, melynek minden energiáját a külvilággal való törékeny egyensúly fenntartására kell fordítania, melyet a megmaradás gondja nyomaszt, inkább a megőrzést választja, hogy önmagát megőrizze, mintsem azt, hogy a világ alakulása érdekében maga is átalakuljon."(Bourdieu 1978: 332 - 333)

A faluban élőgenerációk helyzete: 

A változás eléggé lassú folyamat megfigyeléseim szerint a faluban, ezt a tendenciát alátámasztja Turai Tünde is, aki szerint " Az a generáció, amelyiknek szocializációja a preszocialista korszakban történt meg, meglehetősen elzárkózott, az új hatások elől.„-ezen a helyzeten, ami a falut illeti csak a területi vagy társadalmi mobilitás változtatott, de nem nagymértékben. A következő generációnál már nagy szerepet kap az iskola, a média, a horizontális kapcsolatok, amelyek által új elemek épülnek be az emberek világképébe, de a korábbi modell számos aspektusát tovább vitték. A legnagyobb változás azoknál volt, akik kiléptek a falusi környezetből tanulni, majd más pályára kerültek. Az ők gyerekeik nevelésére már városon került sor, így ők nagymértékben eltávolodtak attól az életszervezési gyakorlattól, amit nagyszüleik képviseltek. Az ingázok helyzete átmeneti jellegű, hogy más helyre kellett dolgozni menni, így jobban ki voltak téve külső hatásoknak, ezáltal nyitottabbá váltak. Az egész változás azoknál a leglassúbb, akiknek sem lakhelye sem munkahelye nem hozott kilépést az agrárszférából, így kevés hatás érte őket, hisz kevés alkalmuk volt érintkezni más kommunikációs csatornákkal, ezek csak az ingázó rokonok, szomszédok, házastárs vagy tanuló gyereken keresztül kapcsolódtak bele ebbe az adó-vevő kontaktusba. (Turai 2003: 93-94)

A fent említett jellegzetességek érvényesek Csíkmindszentre is, itt is az iskola, a média által épülnek új elemek a lakosságba. (Tanulni a nyolc osztály elvégzése után Csíkszeredába mennek többnyire a mindszenti gyerekek, legnagyobb részük szakiskolát végez. Akik szakmát tanultak, azt nagyrészt csak az iparban tudták felhasználni). A faluban sokszor lehet hallani azt a megjegyzést, hogyha valaki egy közösség előtt nem mond jó dolgot, nem előtte de megjegyzik" Látszik nem járt ki a vetéskapun"- ez arra vonatkozott, hogy az illető valamilyen mértékben le van maradva.

Szabadidő

A rendszerváltás előtt voltak télen fonók a szerre a fiatal lányos házaknál, voltak színdarabos bálok, Szeredából jártak ki mozi vetíteni (mozgómozi). A kultúrházban volt klub, ahol lehetett kártyázni, sakkozni, römizni és beszélgetni, szórakozni. A társasjátékokat otthon téli időszakban esténként űzték, ameddig meg nem jelent a TV, amely nem minden háznál volt, ha valami olyan műsor volt, amely érdekelt mindenkit, jártak át a szomszédokba is esténként télen TV nézni, beszélgetni, nyári időszakban az ilyesmire (televízió, társasjáték) csak akkor volt idő ha tartósan esős idő volt és nem tudtak menni a mezőre dolgozni természetesen Vasárnap kivételével a 80-as évekig, amikor templomba jártak és délután szabad volt, mert megtartották a vasárnapot. A televízió a faluban a 70-es években terjedt el nagyobb mennyiségben, 1970-előtt már halgatták a marosvásárhelyi rádiót. Ma már ez ha úgy tetszik a feje tetejére állt, hiszen a falusi ember kis szabadidejét már teljesen lefoglalja a TV. Olyan eset is történt, hogy egy szappanopera miatt akár arra az időre, a mezőgazdasági munkát is hagyta, ez annyiban negativ dolog manapság, hogy ezáltal az emberek nem mozognak a közösségben, nincs olyan közösség összetartás, mint régebb. A kaláka, amely Csíkmindszent tízeseinek életében jelentős szerepet töltött be a minden munkaterületre kiterjedt. Így volt kőhordó, fahordó, fafaragó, általában házépítő kaláka, amikor a rokonok, szomszédok, ismerősök sokszor hívatlanul is megjelentek és komoly segítséget nyújtottak ott, ahol szükség volt rájuk. Ilyenkor a visszasegítés becsületbeli kötelességnek számított. Volt még gané hordó, szántó, arató, takaró, szénahordó, cséplő kaláka is. A cséplést ennélkül meg sem lehetett volna oldani, hozzátartozott a tízesek életéhez, növelte az együvé tartózás érzését. A munka végeztével a kalákásokat étellel, itallal kínálták, s persze a gazda kötelességének tartotta, hogy alkalom szerint a kalákásoknak visszasegítse a végzett munkát. Az asszonyok kender- és len nyövő, kenderkötő, fonó, fonalmosó, szapuló kalákákat rendeztek, ez töltötte ki az asszonyok életének jelentős részét. Ez a kölcsönös megsegítés hagyományos formája, amely közösségformáló funkciót is töltött be, de ma már ez az egész kivesző felben van, még a építkezésnél előfordul, de már a mezőgazdasági munkáknál nem egyrészt ez a gazdasági fejlődésnek is köszönhető, pl: van kombájn, így nem kell annyi ember a csépléshez, mint régebb. Vagy már számolnak gazdasági alapon is, minek hívjak segítséget krumpli szedni, amikor én eltudom végezni az enyémet a családdal 1 hét alatt, ha segítséget hívok akkor a visszasegítéssel együtt ez jóval több időbe kerül.

A régi falusi családi életmódhoz szervesen hozzátartozó népművészet kiszorul az életmódból, funkcióját elveszítette, helyét nem a polgári művészet értékei hanem a vásári áruk (giccsek) foglalták el.(Egyed 1981:265) 

Mindszenten, ahogy arról már többször is szó esett családi önfenntartó gazdaságok mükődtek. Az asszonyok télen szőttek, nyáron kapáltak, arattak, takartak, kivették a részüket a férfiak munkájából is, de a városba is ők hordták az eladnivaló portékát, tehát sietniük kellett, hogy mindenüvé elérjenek. Innen maradt fenn a csúfolódó mondóka: 

"Fitód, Mindszent, Szentlélek, 

Futva futnak szegények." 

Gyalog jártak be Szeredába, gyalog hordták be az asszonyok az eladásra szánt portékát. Mivel sok jól tejelő tehenet tartottak, a tejet, túrót, tejfölt, vajat, tojást, majorságot, zöldségfélét behordták eladni a városba. Ott a legszükségesebb fűszerfélét is megvásárolták a család számára. A közeli erdőségekben összegyűjtötték a borsika magot, belőle igen jó fenyővizet (fenyőpálinkát) főztek, amit szintén a városban értékesítettek. Ma már ez nem teljesen mükődik ebben a formában, most már jellemző a kétlaki életmód is, mivel sokan járnak be dolgozni a városba és pénzért megvásárolnak különböző fogyasztási cikkeket, aki tehenet tart otthon az a tejet házilag már nem nagyon dolgozza fel, hanem a csarnokba viszi, tejipari termékeket ay üzletből veszi meg. Ma már nem jellemző a régebbi adás-vétel, a kismennyiségben termelt javakat otthon elfogyasztják, mivel más tevékenységet is üznek van pénzbeli jövedelem is. A rendszerváltás elött, aki nem volt állami munkán pénze abból származott, hogy értékesített többnyire állatot, hiszen a szükséges élelmiszert megtermelte, ruházatát előállította saját kezűleg. Azt fizették meg, aki értett valamilyen valamilyen mesterséghez pl: ácsmester, szabó, cipész ,asztalos.....volt. 

Vannak bizonyos gazdálkodással kapcsolatos hiedelmek is, az egyik pl. nem szabad Karácsony és Szilveszter között mosni, kiteregetni mert amennyi ruhadarabot terítenek ki a következő évben annyi állat bőrét kell kiteriteni(elhullás). Szentgyörgy napján amikor indul a juhsereg hátra a havasra a gazda mielőtt kiengedi juhait a kapun ,a kapu küszőbéhez egy láncot tesz le, az fülütt mennek át a juhok, ezt azért teszik, hogy amennyi juh kiment tavasszal, összel annyi térjen vissza. Szokás a hagyma kalendárium készítése, amelyet karácsony előtt szoktak, megtudják, hogy hónapokra lebontva milyen idő lessz a következő gazdasági évben. Mindezek még ma is élnek a faluban. 

Ami a vallásosságot illeti, a kommunizmus időszaka alatt (Ceausescu rendszer) nem szabadott menni hittanórákra, templomba és csíksomlyoi búcsúra sem, általában arra a napra voltak téve az állami rendezvények(vonulások), mikor voltak a vallási ünnepek, most bárki szabadon gyakorolhatja vallását, de manapság a templom nagzobb ünnepekkor telik meg teljesen. 

A vallási ünnepekhez kötödő szokások ma is élnek.

- Húsvét szombatján a szentelt vízből egy kis üvegecskével hazavittek és abból megszentelték az építményeket és állatokat, hogy a ragályos nyavaját távol tartsák. Hagyománya van a húsvéti határkerülésnek is. Van aki gyalog megy, ezek viszik a zászlókat, de szép számban mennek lovas legények is határt kerülni. 

A reggeli misén megszentelték az ünnepre szánt eleséget: kenyeret, kolbászt, tojást, báránysültet, sonkát (ma is szokás). Azt úgy fogyasztották el, hogy egy morzsa se huljon a földre. Húsvéti időben piros tojást festettek, friss növényeket raktak a tojásra, vékony vászonnal rögzítették, és hagymahéjas festőoldatban megfőzték. 

- Úrnapján egyházi körmenetben vonult a nép végig a mindenik tízesnek külön állított oltárok előtt 

- Búcsú: A templom mindenszentek tiszteletére van szentelve és a búcsúünnepély november elsején van. A búcsúmisére eljönnek a környék papjai is, hogy megtiszteljék jelenlétükkel a mindszeni népet. A papok a búcsúebédet közösen fogyasztják el a papilakon. A mise utáni búcsús ebédre a rokonságot is meghívják a mindszentiek és együtt ünnepelnek.

- A karácsonyi betlehemezés, az ősi pásztorjáték ma inkább az iskolások karácsonyi köszöntője.

- Lakodalomkor nemcsak az egybekelő ifjak szülői háza és a művelődési otthon elé állítanak színes papírszalagokkal feldíszített fenyőfákat., hanem az útszéli keresztfákra is. A lakodalmakkor sem csaptak akkora dinomdánomot a 70-es évek előtt, 70-től egészen napjainkig. A lakodalmas gazda az ünnepi vacsora, majd mulatság előtt kijelentí, hogy mindenki úgy üljön le ahogy neki jólesik, ki-kivel jól érzi magát, csak éppen azok ne üljenek egymás mellé vagy közel egymáshoz, akiknek földjük van egymás mellett, mert egy kis italozgatás után a határ fölött kezdhetnek veszekedni, vitázni, tudnak arról, hogy volt ilyen a faluban.

- Temetés: Szokás a halotti tor, de ezelőtt nem volt akkora mértékű, mint a nyolcvanas évek után, az előtt csak pálinkával, kaláccsal kinálták meg a halott hozzatartozói azt aki temetésre ment. Ha fiatal halottja van a falunak, akkor fenyőfákat állítanak a kereszthez, ilyenkor azonban letörik a hegyüket, aki nincs megnősülve vagy férjhez menve azt fuvószenekar kiséretében temetik, azt tartják ,hogy annak a lakodalmára nem kell zenész. 

A kulturális hagyománok, népszokások még élnek, de a globalizációs világban nincs arra garancia, hogz ezek a jövöben is fennmaradnak. 

- Farsang:(húshagyóbál)Régebb a legények az egész farsangra maguk közül gazdát választottak, akinek feladata volt a mulatságokra a zenészek, a helyiség, fűtés, világítás stb. biztosítása. A farsang minden hetén táncmulatságot tartottak, ez hús hagyatkor többfogásosra nőtte ki magát. 

- Farsang temetése (síratása): Húshagyó-kedd reggelén szokás volt, hogy a megmaradt élelmet és italt összecsomagolták, megrakodva sorakoztak az úton, ugyanis ekkor már elegendőnek érezték a mulatságot. A már előre elkészített (felöltöztetett, kifestett) szalmabábut feltették a targoncára vagy szánkóra. Ez a farsang jelképe. A legények süvegükre fekete szalagot tettek. A farsang végével, annak temetésekor szokás volt a maszkos felvonulás. Zeneés énekszóval indulnak végig a falun. Nagy szónoklatok közepette kínálgatták egymást.

- Húsvéti locsolkodás: A mai locsolkodás újkeletű. Régebb tiszta vízzel öntötték le a leányokat. Ez az ősi és szép szokás annyira általános, hogy a Székelyföldön mindenhol találkozunk vele, mint az első századok keresztelő szokásainak az emlékével. Ha csoportosan mentek a legények öntözni, akkor a szószóló verset mondott, melyben mindig jelen volt a "hervadó virágszál".Néha elfajult az öntözés, vederrellocsolták a lányokat. Május 1-én szokás volt a lányok kapujában a jakabágütés, ezt az a fiú tette aki az illető lányt szerette. 

- Szüreti bál:Igen szép szokás a szüreti bál, mely fennmaradt napjainkban is. A lovas vagy ökrös szekeret feldíszítik. Itt foglal helyet a gazda a csőszlányokkal együtt. A legények lóháton jelennek meg, mindannyian székely népviseletben. A lányok kezében virágcsokor, a legények kalapjában bokréta. Ének- és zeneszóval járják be a helységet és a szomszéd falvakat. A faluközpontokban megállnak. A zenekar ajándékmuzsikája táncra perdíti a gyúlekezetet. Kínálkodás közben meghívják mindannyiukat szüreti bálba.

- Karácsonykor betlehemezés a betlehemesek jártak házról házra, ahol kis pásztorjátékot adtak elő, őket is megkinálják. Karácsony napján éjfél után a fiúk megénekelik a lányokat.

- Az aprószentekelés az idők homályába vesző népszokás. December 28-án, korán reggel elindultak a fiúk kisebb-nagyobb csoportokban, kezükben "aprószenteknek" nevezett vesszővel. A házakba befogadva, elmondták tréfás rigmusokba szedett jókivánbságaikai, és sorra veregették a vesszővel a családtagokat. (pl" Apró szentek, Szent Dávid, éljen maga sokáig") Kalácsot, süteményt vagy pénzt kaptak ajándékba. 

Az ünnepekhez eseményekhez kötödnek étkezési szokások.

Nagyszerdán minden zsíros edényt kifőztek. .

A böjtöt szigorúan megtartották. Karácsony egész ünnepköre betölti a falut, december 24-én, az éjjeli mise után kerül sor a hagyományos "Mária radinára, amikor ... főzött töltelékes káposzta kerül az asztalra. 

A radina falunkban a szeretet, a gondoskodás megnyilvánulási formája. Nagy készülettel mennek a rokonok, jóbarátok, de főleg azok, akik az újszülöttet el akarják kémi, hogy keresztvíz alá tartsák. A keresztelőnél rendszerint több pár koma vesz részt, akik egymás között is tartják a komaságot. Ezzel magyarázható, hogy a legtöbb faluban majd minden férfi komának szólítja a másikat. Ez fokozza az egymás iránti bizalmat, összetartást. 

Évente vágtak egy disznót, amelyet egész évre beosztottak a megtermelt szántóföldi élelmiszeripari termékek mellé. A disznót Karácsony előtt szokták vágni és azt tartoták, hogy tavsszal ameddig a kakukk meg nem szólal nem lehet szalonnát enni.

 

Öltözködés, viselet, divat változása

Általában mindenkinek két rend ruhája volt majdnem a 40-es évekig, egy ünnepi és egy hétköznapi, amelyeket saját kezüleg állítottak elő, ahogy a falusiak fogalmaznak"a kapun belöl". Sok esetben előfordult, hogy egy család egymás ruháját viselte, mert nem volt mindenkinek külőn. Ahol sok gyerek volt es kevés ruha, lábbeli azok télen felváltva járhattak iskolába a ruha végett, vagy ha valaki kinőtte a ruhát azt tovább ment a kisebb testvérnek vagy rokonságnak.

A népviseletet egyre kevesebb alkalommal használják a faluban is kevés van. Vallási ünnepeken régebb abban voltak a templomban de ez is fokozatosan, ahogy fejlödőtt a készruhagyártás kimaradt, csak az elsőáldozó, bérmálkozó gyerekek vannak abban a templomban vagy ha valamilyen kortárstalálkozók vannak az ünnepeltek veszik magukra. Két kulturális rendezvényen, amelyen máig is magukra veszik a népviseletet a szüreti bálon a fiatal csöszök még a mai napig is és a farsangi felvonulás. Az öltőzési szokások természetesen változnak az készruhagyártás fejlődésével párhuzamosan. Ma már a régebbi ruháyatot felse vennék, még akkor sem ha jó, mert ahogy mondják „divatját multa". A faluban lehet olyat is hallani az öregebb lakosságtól, ami a ruházatot illeti, hogy régebb annyi ruhája egy falunak volt, mint most amennyi van egy családnak. Ez a felfogás ay öregebbek részéről mindenre (zenére, viselkedésre stb.) kihat majdnem "Hogy bezzeg a mi időnkben ez volt . " 

Szerintem ezt az öregebbek egzrésze úgy fogja fel, hogy akkor az jó volt és most, ami van az nem megfelelő, természetesen ezt befolyásolja az is, hogy milyen szociális környezetben nevelkedtek, milyen volt az akkori rendszer.

 

Nagy László Csaba Csíkmindszent 2007 június 1.

 

Bibliográfia, felhasznált és hivatkozott szakirodalom:

 

1. Internet: www.fulopjakab.hu/testvertelepulesunk/csikmindszent 

2. Bakó Rozália: Szervezetszociológia jegyzet

3. Oláh Sándor: Falusi látleletek, Pro-Print könyvkiadó, Csíkszereda, 2004

4. Eric J. Hobsbawn: A forradalmak kora (1798-1848): Kossuth Könyvkiadó, Budapest,1988

5. Vincze Mária: Vidéki helyzetelemzés: Hargita kiadóhivatal, Csíkszereda, 2002

6. Sepsiszéki Nagy Balázs: A Székelyföld falvai a XX. század végén: Nap Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2000 

7. Bíró A. Zoltán: Vidéki térségek: Illúzió vagy esély? Pro-Print könyvkiadó, Csíkszereda, 2006

8. Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Kriterion kiadó, Bukarest, 1981

9. Pierre Bourdieu: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Gondolat Kiadó Budapest 10. Erdélyi Társadalom: Szociológiai szakfolyóirat,I. évf. 2 szám, Kolozsvár 2003

- Turai Tünde: A családszerkezet változása a szocializmus év tízedeiben a Szilágyságban 

11. Székelyföldi mozaik, Pro-Print kiadó, Csíkszereda, 2004

- Bálint Blanka - Bálint D. Gyöngyvér - Bíró A. Zoltán: Térségi gazdaságfejlesztés: a LAM Alapítvány képzési és hitelnyújtási programjának elemzése

- Bálint Blanka - Bíró A. Zoltán: Helyzetkép Mezőmadarasról