A csíkmindszenti iskola tanulói és pedagógusai az iskola névadójára, Nagy István festőművészre emlékeztek a születésének évfordulóján, marc. 28-án. 

Ez alkalommal a tanulók felelevenítették a festő életútját, és verseket szavaltak, megtekinthették az emlékházat, majd megkoszorúzták a tiszteletére állított emlékművet.

A csíkmindszenti 3. számú Általános Iskola 1990. június 30-án vette fel a Nagy István nevet. 

Képek az eseményről

                      Felhívjuk a szülők figyelmét, hogy igényelhetik a tanszersegélyt a 2013-2014-es tanévre az előkészítő és az I-VIII. osztályos tanulók részére.

                      Ezt a segélyt azon családok kérhetik, ahol a havi nettó jövedelem nem haladja meg a családtagokra számított jövedelem a 400 lejt.

                      Az igényléshez a következő iratokat kell benyújtani a csíkmindszenti iskola titkárságán (naponta 9:30-12:00):

1. Keresztlevél illetve személyigazolvány másolat

2. Jövedelmi igazolás vagy nyugdíjszelvény

3. Nyilatkozat, ha nem dolgoznak

4. A tanácstól igazolás a gazdasággal kapcsolatosan

5. Kérés

                    Az igénylés határideje: 2013. szeptember 12.

                       Folyó év június 21.-én tartották a 2012-2013-as tanév utolsó napját. Az évzáró ünnepségen az igazgató úr összefoglalta az elmúlt tanév eseményeit, és megköszönte úgy a gyerekek, mint a pedagógusok munkáját. Továbbá a tanítók, osztályfőnökök jutalmazták a legjobb tanulókat, és a versenyeken jó eredményeket elért tanulókat.

Képek az eseményről

"Mondom néktek, valamitől mindig búcsúzunk." 

                  2013. június 15.-én kilenc diák számára utoljára szólt az általános iskola csengője. A végzős diákok még egyszer megnézték, megkerülték régi iskolájukat, ahol talán a gyerekkoruk legszebb pillanatait élték át, ahol megtanultak írni, olvasni, tisztelni, szeretni, alkalmazkodni, elfogadni. Elbúcsúztatta őket az igazgató úr, továbbá VII. osztályos iskolatársaik. És minden után, elbúcsúztak ők is iskolájuktól, iskolatársaiktól, tanáraiktól. Ezt követően szeretteik virágcsokrokkal köszöntötték az ünnepelteket. Az iskolától elbúcsúztak ugyan, de vár még rájuk megmérettetés, hiszen a képességvizsgák még csak ezután lesznek. Kívánunk nekik kitartást és sok szerencsét!

Képek az eseményről

                                 Egy kis összefoglaló fotóalbum az iskola életéből, és egyéb apró kis tevékenységeiből.

                           Lassan a tanév végéhez közeledtünk. Már érződött a vakáció szele. Az alsó tagozatosoknak azonban másféle szél is fújt. Egy kirándulás szele, a marosvásárhelyi állatkertbe. A gyerekek izgalmakkal teli várták azt a bizonyos szerda reggelt. És eljött. Megérkezett a nagy busz az iskola elé, és a sofőr bácsi megengedte, hogy felüljenek a buszra. Mindenki pajtását kézenfogva felment a buszra, és elfoglalt egy széket. Mint a méhraj környékén a zúgás, olyasféle alapzaj volt a buszon, minden gyerek azt várta mikor indulunk már. A motor elindult, a gyerekek feje az ablakok fele fordult, és nevetve integettek ki az anyukáknak, apukáknak.

                           Sok gyerek már Csíkszeredába érve ámulattal bámult ki az ablakon. A városból kiérve pedig már azt kérdezték, hogy sokat kell-e még menni. Mit lehet ilyenkor válaszolni? Igen kisfiam, még sokat kell menni. A Hargitára kapaszkodva már alakult  a hangulat, népdalokat énekeltek a gyerekek, úgy, hogy csak úgy zengett a busz a fenyvesek között. A sofőr bácsi mosolygott. Nem hitt a fülének. Ő éneklést még hallott, de nem az út elején. Meglepettnek tűnt, hogy a hangulat ilyen hamar fokozódott. Aztán jöttek az újabb kérdések, amik még mindig a régiek voltak: Sokat kell még menni?! Kalibáskőhöz érve jó néhányan a gyerekek közül azt kiabálták, hogy: - Neeeeeeeeeeeeeee...itt már jártunk, és akkor volt hó!

                          Pihenő kellett, a kis izgágák nehezen bírják az ülést, az iskolapadban is, de a buszon is, aztán már délre a pocak is üresedni kezdett. Sofőr bácsi kanyarodik balra, megpihenünk és tízóraizunk Árcsón. Mondanom sem kell kik örültek ennek a legjobban. Igen, a gyerekek. Mindenki hamar előkapta szendvicsét, és enni kezdett. A pihenő végével azzal fogadtak a gyerekek, hogy a buszban került egy új útitársunk. Meglepődve néztem vissza rájuk, majd a buszba fellépvén megláttam, hogy miről is van szó. Az ablakon egy kis madár repült be a buszba, és beszorult. Kérésüknek, hogy vigyük magunkkal a madarat, sajnos nem tudtunk eleget tenni, állatkínzást nem vállalunk. 

                          Hosszú volt az út, nehezen lehetett lekötni a gyerekek figyelmét. Egyre gyakrabban, és egyre több gyerektől jött a kérdés, hogy sokat kell-e még menni. De ami késik, nem múlik jelmondattal beérkeztünk az állatkert parkolójába. Csoportokra bontottuk a gyerekeket, aztán szépen, kettős sorban elindultunk, a gyerekek nagy örömére. Az állatkertig azonban még volt egy bukkanó. Balra néztünk, és megláttuk azt az óriás játszóteret, amiről addig még én is csak hallottam, de el se tudtam képzelni. Fogalmam sincs mekkora területen lehet, de óriási. Persze ki lehet találni, hogy ezután mi volt a leggyakoribb kérdés. Igen. Az, hogy mikor megyünk arra a nagy játszótérre. Hát igen, ők már csak ilyenek. Hosszan sétáltunk az állatkerten, sokféle állatot láttunk, a legnagyobb rajongást az óriáskígyók, az oroszlánok és a tigrisek kapták. Persze türelemmel vártuk azt is, hogy a faroktollait kinyitott páva felénk forduljon, hogy láthassuk gyönyörű tollait. És a gyerekek nevetve jegyezték meg a majmok ketrece előtt, hogy ezek hasonlítanak ránk, mármint az emberekre. Valljuk be, nem sokat tévedtek. Az esős idő sem vette kedvüket. Az esőernyő alól kikukucskálva néztem, ahogy egy-egy kis esőköpenyes gyerek játszik az esőben. Elképesztőek. Mit számít egy kis eső? Elvégre kirándulunk. Kicsit szomorúan néztem az esőt, mert nem voltam benne biztos, hogy ilyen körülmények között be tudjuk tartani azt az ígéretünket, hogy állatkert után bemegyünk az óriás játszótérre.

                          Vásároltak, ki vizet, ki pattogatott kukoricát, persze mindezt románul. És egészen jól boldogultak, úgy a román nyelvvel, mint a pénz számolásával. És ezután jöhetett az a bizonyos játszótér. Ahogy beértünk, a gyerekek ránk néztek kérdően, hogy mehetnek-e játszani, bólintottunk. Supp! A táskák máris a padokon, a gyerekek pedig a csúszdán. Nem csodálkozom. Kicsit még mi, pedagógusok is vágyakozva néztünk körbe, hogy milyen jó is lenne. Önfeledt játék és nevetés, csak ezt láttuk rajtuk. Játéktól játékig szaladtak, mindent ki akartak próbálni. És szerették volna, úgy ahogy van haza hozni az egész játszóteret, hogy itthon is legyen nekik, és azoknak a társaiknak, akik nem jöhettek velünk. Keserves arccal gyűltek össze, amikor szóltunk, hogy egy fagyizás, és indulunk is haza. Egy kis ajándék vásárlás az otthoniaknak, és máris irány a buszhoz. 

                         A haza fele vezető út, annak ellenére, hogy fájó szívvel indultunk haza, jó hangulatban telt. Éneklés, játék, kacagás, és ismét éneklés, hogy: "Nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el, míg a bácsi sofőr bácsi bunkós bottal ki nem vet. Ha nem tetszik a sofőrnek, hogy mi itten mulatunk, vigye el a nagy buszát, mert mi itten maradunk.". Olyannyira belemelegedtünk az éneklésbe, hogy Szentléleken elfelejtettük letenni az odavalósi gyerekeket, így őket csak jövet raktuk le. A buszról leszállni csak úgy tudtak a gyerekek, ha elmondták milyennek találták a kirándulást. Elárulom, negatív jelzők nem hangzottak el. Nagyon szuper jó, ez volt a végső következtetés. 

Képek az eseményről

                  A Csíki Játékszín a Lurkó Fesztivál beharangozásakor rajzpályázatot hirdetett 5–10 éves gyermekek körében kedvenc népmesehősük, illetve képzeletbeli barátjuk megrajzolására.

                A rajzpályázatra közel száz munka érkezett a környékről. A díj, amiért a gyerekek ceruzát, temperát, színes ceruzát, zsírkrétát és ki tudja még mi egyebet ragadtak, ami fog a papíron, az nem más volt, mint mesehősük nemezbabává formálása Lázár Mónika által.

               Mindezt  azért fontos tudni, mert a csíkmindszenti iskolából is voltak olyan gyerekek, akik küldtek be rajzot. Az innen beküldött rajzok közül  került ki a három nyertes rajz egyike. Pál Szabit, mert így hívják a képzeletbeli barátot, a III. osztályos Silló Ernő álmodta meg. „Ez a manó egy hős, mert engem megmentett. Ez a manó ügyes. Jól tanul. Ez a manó a barátom, tud számolni, olvasni és rajzolni. Ezt a manót úgy neveztem el, hogy Pál Szabi”- írja barátja jellemzésében Ernő.

                   A díj átadására Ernő érdekes, és határokat nem ismerő módon jutott el a Csíki Játékszín épületébe. A babát készítője, Lázár Mónika adta át személyesen a gyerekeknek. A boldog pillanatban, a nemezbaba átvételekor három osztálytársa és tanítónője, Máthé Melinda állt büszkén a közönség soraiban.

                                                                                                                                Képek az eseményről

                   Május végén az V.-VIII. osztályos tanulók számára szervezett tanulmányi kirándulást a vaslábi Súgó barlanghoz tanáraik egy része. Vaslábra vonattal ment a kiránduló csapat, ahonnan a barlangig gyalog folytatták útjukat. A csoport nagy kíváncsisággal ment be a cseppkőbarlang falai közé. Ha elvárásuk az volt, hogy érdekes, különleges és szép lesz, amit látni fognak, akkor nem csalódtak benne.

Képek az eseményről

                A XXIII. Csűrdöngölő gyermek- és ifjúsági néptánctalálkozón immáron 8. alkalommal vettek részt a csíkmindszenti  néptáncsoportok. Meg kell említeni azonban, hogy az idei Csűrdöngölő egy kissé más volt, mint az ezelőtti években, hiszen Csíkszentlélek községet nem csak a csíkmindszentiek képviselték, hanem a Hárs Néptánccsoport is, amelynek tagjai fitódi és csíkszentléleki gyerekek.

                                                                                                                                 Képek az eseményről

            Három kiválasztott csapat vehetett részt a Föld napja alkalmából megszervezett interdiszciplináris tematikájú vetélkedőn, amelyet a Gyímesekben szerveztek meg. A csapatok összeállítása a szakos tanárok dolga volt, minden csapatban négy tag kellett legyen, minden csapat tag más-más osztályból (V.-VIII. osztály). A vetélkedő keretén belül több féle csoport versenyen vettek részt diákjaink, ahol kipróbálhatták mit is tudnak hasznosítani az eddig tanultakból.

                                                                                                                                  Képek az eseményről

                           Ezt az elnevezést kapta az idén az az egy hét (2013. április 2.- 2013. április 5.), amelyen a tanítás másképp történik, mint a tanév többi napján. Rövidebben, iskola másképp. A gyerekek úgy tanulnak, hogy közben nem az iskolapadban ülnek. Ezen a héten van módjuk a pedagógusoknak kibontakoztatni néhány olyan tevékenységet, amely egyébként a tanév alatt nem férne bele a programba. Ilyenek a különböző tanulmányi vetélkedők, kézműves foglalkozások, filmvetítések, tanulmányi kirándulások, versünnepek, múzeumlátogatások.

                           Ehhez hasonló programok zajlottak a csíkmindszenti iskolában is ezen a héten kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Volt sportnap, kézművesnap, városlátogatás, versünnep, vonatos kirándulás Gyimesbe, közös főzés.

Képek az eseményről

                 “Nagy István a Csíkszeredai Állami Levéltárban őrzött egyházi anyakönyvi bejegyzés szerint 1873. március 28.-án született. Születésének helye Csíkmindszent, 172. sz. Apja: Nagy Antal, földműves, római katolikus. Anyja Sándor Mária, római katolikus.” – olvashatjuk egy Nagy István életút összefoglalás első bekezdéseként.

        Ezt az összefoglalót a csíkmindszenti iskolát képviselő tanulók ismertették  a festőművész tiszteletére emelt kőoszlopnál, ahová a festő születésének 140. évfordulóján látogattak el. Ezt követően a gyerekek verseket és dalokat adtak elő.   

                                                                                                                                    Képek az eseményről

             Ismét eljött a nap, az a bizonyos március 15, a magyar nemzeti ünnep napja.

       Iskolánk diákjai, legkisebbtől a legnagyobbig, tanáraikkal együtt büszkén sorakoztak fel. Kezükbe vették a magyar és székely zászlót, és felvonultak a csíkmindszenti római katolikus templomba, hogy részt vegyenek az ünnepi szentmisén. A szent misén Demeter Gergely  plébános úr  az igazi szabadságról beszélt, és Isten áldását kérte, hogy népünk fennmaradjon. A szentmise után iskolánk VIII. osztályos tanulói szavalatokkal és énekekkel emlékeztek a szabadságharcban elesett hősökre. Ezt követően pedig elhelyezték a templomban az emlékkoszorút. 

                                                                                                                                     Képek az eseményről

               Ha már téli sportok, akkor a szánozás, csúszkálás, sízés mellől nem maradhat el a korcsolyázás sem. Február végén lehetőség nyílt, hogy az iskola gyermekei, a gyermekek szülei és a pedagógusok  együtt, közösen egy szombati napon elmenjenek a csíkszeredai Vákár Lajos műjégpályára. Sokan először húztak életükben korcsolyát  a lábukra, mások profi módon rótták a köröket. Akadtak olyanok is, akik berozsdázott korcsolya tudásukat próbálták újra beolajozni. A legkisebbek és a legnagyobbak egyaránt jól érezték magukat, s bár kollégákkal, tanítványaikkal illetve tanáraikkal, iskolatársaikkal voltak együtt  még ezen a szombaton is, más volt mint otthon az iskolában. Sikerült kikapcsolódni a hétköznapokból.

                                                                                                                                   Képek az eseményről

               Február 8.-án a Nagy István iskola diákjai is eltemették a farsangot, mindenki a maga módja szerint. A nagyok farsangtemetéssel, a kisebbek (0. - IV. osztályosok) farsangi bállal.

             A 0. - IV. osztályos kisdiákok nagy örömmel és izgalommal készültek, tervezgettek, hogy milyen jelmezben jönnek majd a  a farsangi bálra, főleg azok, akiknek ez volt az első, iskolai báljuk. A jelmezek nagyon változatosak voltak és ötletesek. Volt manó, pincér, medve, kínai lány, Hófehérke és a hét törpe, tűzoltó, szőlő, szebbnél szebb királylányok és királyfik, batman, indián, bohóc, mikulás, kalóz, vénasszony, pék, focista, cigány táncos, róka és mások. Az ünnepség első felében minden beöltözött diák, bemutatkozott egy rövid versikével, amit a zsűri pontozott, ezután mindenki a saját osztályába ment, és ott tartottak egy kis táncolós, játékos eszem-iszomot. A buli vége előtt kisorsolták a tombola győztesét, akinek a nyereménye egy élő nyuszi volt.

             A zsűri kiértékelésére sajnos aznap nem került sor, de a következő héten bepótolták az eredményhirdetést, egy kis ajándékkal és oklevéllel jutalmazták az érdekes, egyéni jelmezeket.

                                                                                                                                                                         Képek az eseményről

                  Néhány tanár közreműködésével az iskola 7.-8. osztályos diákjai egy napot tölthettek a csíkszentmártoni sípályán.  A gyerekek és a tanárok. ki kezdő, ki haladó szinten kipróbálhatta a pálya minőségét és azt is, hogyan tud haladni, gyorsulni, és persze esni sílécekkel a lábán. 

                                                                                                                                   Képek az eseményről